|
Marek József (Vágszerdahely, Nyitra vármegye, 1868. március 19.-Budapest, 1952. szeptember 7.) állatorvos, bölcsészdoktor, egyetemi tanár, Kossuth-díjas, akadémikus. Az Állatorvosi Főiskolán az önálló Belgyógyászati Tanszék és Klinika megalapítója és vezetője (1901-1936). Főbb kutatási területei: a lovak tenyészbénasága és ún. kólikás betegségei, a mételykór, a rachitis és a róla elnevezett Marek-féle tyúkbénulás. Tankönyvei: 1. Klinikai diagnosztika (1902, 1928), 2. Állatorvosi belgyógyászat I.-II. (1904, 1923., Hutÿra F. társszerzővel). 3. Ez a könyv, jelentősen kibővített alakban (kézikönyvként) Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere címen először 1905-ben jelent meg, majd 1938-tól a fertőző betegségek rész Manninger Rezső, majd később a nem fertőző betegségek Mócsy János átdolgozásával, összesen 11 német, öt angol (ebből egy amerikai), 3 olasz, 3 orosz, 3 spanyol, 1 szerb, 1 kínai és 1 lengyel kiadást ért meg. Marek professzor munkássága nem csak saját magának szerzett világhírt, hanem hozzájárult az egész magyar állategészségügy nemzetközi elismertségéhez is.
Marek professzort 1952. szeptember 11-én temették a Farkasréti temetőben, a 21/1. parcella 1. sor 2. sírhelyére.
Halála után 12 évvel a magyar állatorvosi kar nevében, a Magyar Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társasága, a
Földművelésügyi Minisztérium anyagi támogatásával, fehér márványból készült síremléket emeltetett sírhelyére. 1964.
december 10-én Mócsy János akadémikus tartott síremlékavató beszédet. A márvány fedőlapon ,,MAREK JÓZSEF / 1868-1952''
felirat van az alapból kiemelkedő betűkkel.1
Nekrológ: Dr. Marek József. = Magyar Állatorvosok Lapja, 1952. 7. 257-259.
|
